Éjszakai repülés

kis részletet írok az egyik kedvenc könyvemből az Éjszakai repülésből, azon belül is A déli futárgépből. egy szép tájleírás és egy érdekes gondolat van most itt.

A föld a magasból meztelen és halott: a repülő ereszkedni kezd, és a föld felöltözködik. Már ismét erdők gyapjazzák, völgyek és dombok hullámoztatják: lélegzik. Hegy fölött száll el a pilóta: a fekvő óriás melle földuzzad, szinte fölér hozzá.
Ahogy közeledik a földhöz, mint híd alatt az áradat, a dolgok futása meggyorsul. Szétomlik a föntről egységes világ. Fák, házak, faluk válnak ki a sima látóhatárból, és sodródnak vissza mögötte.
Fölmerül Alicante repülőtere, himbálózik, megszilárdul, a kerekek súrolják, mint egy lemezt, újra megérintik, csiszolódnak rajta…
Bernis lemászik a fülkéből, lába zsibbadt. Egy pillanatra lehunyja szemét; feje tele motorzúgással és élénk képekkel, tagjaiban még ott remeg a gép rezgése. Aztán belép az irodába, lassan leül, könyökével félrelöki a tintatartót, félretol néhány könyvet, és maga elé húzza a 612-es útinaplót.
“Tolouse-Alicante: 5 óra 15 perc repülés.”
Abbahagyja, átadja magát a fáradtságnak, álmodozásnak. Zavaros lárma hatol el hozzá. Valahol egy asszonyság kiabál. A gépkocsivezető benyit, szabadkozik, mosolyog. Bernis mély komolysággal szemléli a falakat, az ajtót, az életnagyságú gépkocsivezetőt. Tíz percre belekerül egy szóváltásba, melyet nem ért, taglejtések közé, melyeket befejeznek és újrakezdenek. Valószerűtlen látomás. De egy fa az ajtó előtt mégis harminc éve ott áll a helyén, változatlanul. Harminc éve rögzíti a képet.

Antoine De Saint-Exupery – A déli futárgép

árajánlatot kérek !